- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
7. Le changement (Edward)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A napok teltek, és Bella egyre rosszabbul volt. Napról napra sápadtabb és gyengébb lett. Már csak napok voltak, maximum egy hét. Már mindent előkészítettem. Egy fecskendőt már megtöltöttem a mérgemmel, ami ott állt a szekrényen.
Minden percet Bellával töltöttem, csak egy nap volt, amikor elmentem vadászni. Tudtam, hogy már közel van és itt akartam lenni, amikor megtörténik. Fogni akarom Bella kezét, miközben világra hozza a mi két kicsi babánkat, Edwardot és Renesmee-t .
Volt egy nagy probléma, de Bella nem volt olyan állapotban, hogy most megosszam vele. Charlie. Nagyon aggódik Belláért. Rengetegszer telefonál, és mi már nem tudunk neki mit mondani. Hamarosan meg kell neki mondanunk, hogy Bella már nincs többé, meghalt. Haza visszük neki Bella holttestét és eltemetjük. Természetesen utána kiássuk és elutazunk valahova. És amikor már nem fenyeget minket veszély, akkor visszaköltözünk Forksba. Ez csak pár évtized, észre se fogjuk venni. Szomorú és fájdalmas lesz ez Bellának, Renée-nek és Charlie-nak is, de nincs más választásunk.
Borús nap volt, pedig itt mindig süt a nap. Ma viszont nem, mindent eltakartak a felhők. Esett egész nap. Carlisle, Esme, Emmett és Jasper elmentek vadászni. Nem örültem neki, hogy Carlisle is elment és csak holnap jön vissza, de muszáj vadásznia.
Éppen Bellának töltöttem vért, amikor megtörtént a baj. Hatalmas reccsenés. Mi történt? Bella felsikított. Még egy reccsenés, de ez már kevésbé hangos. Bella már nem sikított. Mire észbe kaptam, Alice és Rosie ott álltak az ajtóban és engem figyeltek. Bella mellé léptem, megfogtam a kezét, semmi. Megszorítottam semmi.
– Eltörött a gerince. Tennünk kell valamit. Bírni fogjátok? – kérdően néztem rájuk. Én maradok és kiveszem a babákat. Van elég erőm hozzá, főleg hogy Belláról van szó. Még szerencse, hogy kicsit jártas vagyok az orvos szakmában. Régen besegítettem Carlisle-nak a kórházban. – Itt vér lesz.
– Én azt hiszem, inkább kimegyek. – Alice elég erős volt, de már rég vadászott. Aggódó pillantást vetett rám, majd eltűnt az ajtóban.
– Te Rosie? Nincs sok időnk. – Bella jól volt, mármint nem olyan értelemben jól. Nem fájt semmije, egyrészt mert eltörött a gerince, másrészt pedig rengeteg morfiumot adtam neki.
– Edward! Segíts! – ordított. Valami baj van, nincs minden rendben a babákkal.
– Rosie! – nem válaszolt, egy pillanat alatt mellettem termett. – Szikét!
A kezembe adta, egy határozott mozdulattal felvágtam Bella hasát. Mindenhol a vére folyt, Rosalie egy kicsit megingott, de összeszedte magát. Nekem is nagy kísértés volt, de most nem foglalkoztam az égő érzéssel a torkomban. Most csak az számított, hogy megmentsem őket, mind hármukat.
A magzatburok, túl vastag, csak egy vámpír képes átszakítani. Gondolkodás nélkül Bella hasa fölé hajoltam és átharaptam. A következő pillanatban már egy kis csöppség volt a karjaimban, Edward. Gyönyörű volt, minden vonása, mint az enyém, és a szeme. A szeme zöld, mint nekem volt. Nem, most nincs időm őt bámulni, odaadtam Rosalie-nak. Elvette, majd letörölgette és felöltöztette, miközben én Renesmee-t vettem ki Bellából. Ő is gyönyörű volt, mint az édesanyja. Nincs időm vele foglalkozni, hallom, hogy Bella szíve egyre gyengébben ver. Nem, nem halhat meg.
– Rosalie, fogd! Már alig van időnk. – odaadtam a picit neki, és már nyúltam is a fecskendőért, amit kikészítettem. Egy határozott és erős mozdulattal beledöftem Bella szívébe. Felsikított. Nem törődtem vele, megharaptam, újra és újra, mindenhol. A méreg kezdett szétterjedni a vérében. Sikerült, rendbe fog jönni.
A következő napokban sem mozdultam el mellőle egy percre sem. Természetesen azért voltam a picikkel is, de csak itt Bella mellett. Időközben Alice felöltöztette, mert a ruháit szétszaggattuk.
Már 2 nap eltelt, és még mindig semmi. Ordítania kéne a fájdalomtól, de semmi. Kezdek aggódni, valamit rosszul csináltam? Carlisle nyugtatgatott, hogy minden rendben van.
Mindennap a szíve dobogását figyeltem, egyre szaporábbak voltak. Egyre gyorsabban vert, majd lelassult és egy utolsó dobbanás, és vége. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
