4.fejezet . Maradj mindig velem!


             - Úr isten.Bella ne mozogj.Elviszlek Carlisle-hoz.- ez volt az utolsó szó amíg el nem írtük a házat,ahol Carlisle már várt.Kisegítettek a kocsiból s bevittek a házba.
             - Nem nagy a seb.Szerencsére. mondta Carlisle miközben a sebemnél motoszkált.
             - Edward,menj ki! - kértem szerlememet.
             - Maradok -akadékoskodott.
             - Kérlek!
             - Edward,fiam menj -Kérlelte Carlisle is.Erre keserűséggel az arcán,de kiment.
             - Semmi baj Bella.Kitisztittom a sebet,lejegeljük és már készen is vagyunk,de itt kéna aludnod ma éjjel hogy tudjunk rád figyelni.
             - És Charlie?
             - Már beszéltem vele.Elengedett.
             - Akkor maradhatok ha kell.
             - Oké.Behivom Edwardot - felelte és már ott sem volt.
             - Bella - jött oda hozzám kedvesem s szenvedélyesen megcsókolt. - jól vagy?Nem vagy éhes?Fáradt?
             - Jól vagyok.Nem,nem vagyok éhes,de fáradt vagyok és most az egyszer kérek ilyet,de felvinnél a szobádba?
             - Még jó - mosolygot eggyet huncutul,majd felkapot és megsem állt a szobáig.Ott asztán letett az ágyra.
             - Edward,kérlek feküdj mellém.Olyan jó ha érzem a közelséged - mást nem is kellet mondanom,már ott is termet melettem és egy puszit nyomot a homlokomra.
             - Aludj kicsi Bella - ezt amondatott hallotam utoljára,majd alomba estem.

       Amikor felébredtem nem találtam Edwardot.Bemendtem a fürdőbe,lezuhanyoztam,felöltözztem és lementtem a konyhába,ahol Esme épp a reggelimet készítette.
             - Szia Bella!
             - Szia Esme!Miféle finomságot csinálsz?
             - Palacsintát.Remélem szereted.
             - Imádom - amikor kész lett rávetettem magam,mint Edward a vadra.... - Esme,ez isteni finom - mondtam két falat közöt.
             - Örülök hogy ízlik - mosolygott, mert én csak tömtem magamba.
     Az összes palacsinta elfogyott.
             - Ahogy látom éhes voltál - ölelt át két kar amikor felakartam álni.
             - Edward - megfordultam és a nyakába ugrottam.
             - Nyugi Bella!Még a végén megfolytasz - kuncogot,de még jobban magához ölelt.Mikor elhúzodtunk egymástól elkeztem durcázni mint egy kisgyerek..
             - Hol voltál?
             - Bella! -kuncogott mégjobban Edward - olyan vagy mint egy 5 éves.Vadásztam,de ha gondolod legközelebb te leszel a vadam - megkocogtatta a fogait,felkapott és amikor feleszméltem már az ágyon feküdtünk és szenvedélyesen csókolóztunk.Elkezdtem kigombolni szerelmem ingjét,de amikor látta hogy nem boldogulok segített,majd levette rólam is a felsőm.
             - Bella!Mitszolnél ha holnap el... - nyitott be Alice ,de el is akadt a szava mikor meglátott minket félmesztelenül. - Öhm..bocsi! .- gyors kiviharzott a szobábol becsukva maga után az ajtót.
             - Én ezt nem hiszem el -mondtam.
             - Még jó hogy benyitott - mászot le rólam Edward.
             - Tesék? - háborodtam fel.
             - Ha nem nyit be,akkor már rég átléptük volna a határt - vette fel az ingjét.
             - Ó.ÉRTEM.SZÓVAL TE NEM AKKAROD? - ordítottam miközben felvedtem a felsőm - HA ÍGY ÁLUNK AKKOR REMÉLEM BE SE AKKARSZ JÖNNI AZ ABLAKON UGYANIS ZÁRVA LESSZ - mondtam,majd sírva lerohandtam a konyhába.
             - Bella kérlek.
             - Mit akkarsz még?nem tudsz békénhagyni?Csak egy napra?Hogy áttudjak gondolni mindent?  - szipogtam.
             - Mi folyik itt? - jött be Esme.
             - Elmondjam?Röviden és tömören annyi,hogy a fiad nem akkar velem lefeküdni.Csak nem értem mért - mondtam még mindig szipogva.
             - Nem akkarlak bántani,mert nekem te mindennél többet jelentesz.- mondta sajnálattal az arcán,de engem nem érdekelt.
             - Ezt már megbeszéltük -a könnyeim egyre jobban potyogni kezdtek - ha te nem bízol abban hogy nem bántasz,akkor én hogy bízak abban hogy szeretsz?
             - Ennek semmi köze egymáshoz- mondta fájdalmas hangon.
             - Figyeljetek gyerekek.Legfőképp te Edward.Bellának igaza van.Ha nem bízol magadban hogyan tudod elvárni hogy ő bizzon benned?Ezen el kéne gondolkodnod. - hányta Esme is a szemére az igazat.
             - Szóval már te is ellenem vagy? -hördült fel szerelmem - Ha ennyire útban vagyok,akkor inkább elmegyek- s kifutott az ajtón.Összesetem s fájdalomtól és még jobban tokogni kezdtem
             - Bella,kincsem,jól vagy? - jött oda hozzám Esme és átölelt.  - Nem lesz semmi baj.Bisztos vagyok benne hogy vissza jön.Gyere menjünk a nappaliba,majd csak akkor engedlek el ha megnyugodtál.
             - Köszönöm - mondtam,bár alig halhatóan a sírástól.Miután Esme lenyugtatott  haza vitt,én pedig minden szó nélkül felszaladtam az emeletre.
             - Edward? -kédeztem,hátha itt van. - Edward,bocsás meg nekem - megint elkezdtem zokogni - annyira hülye voltam.Tudom hogy csak jót akkarsz.Hihetetlen!!! A falnsak beszélek - ez egy kicsi mosolyt csajlt az arcomra.Hírtelen két hűvös kar ölelt át.Megfordúltam,de nem tudtam megszólalni,csak jó szorosan hozzábújtam és sírtam.
             - Nyugodj meg kedvesem!Én voltam a hülye,de tényleg nem akkarlak bántani és még nem készültem rá fel.Sajnálom.
             - Edward,szeretlek!
             - Én is - majd megcsókolt.
             - Amugy Alice aszt kérdi nem mennél-e vele holnap vásárolni.
             - Ha nagyon muszály - sóhajtottam.
             - De,mivel most még csak dél van,ezért elmehetnénk a rétre.
             - Benne vagyok - csillant fel a szemem és már nem is sírtam.
             - Csak miután ettél - kuncogott szerelmem mikor megkórdult  a gyomrom - Charlie itthon van,úgyhogy én nem megyek le.Remélem addig nem töröd el semmid - mosolygot pimaszul.
             - Ezt nem igérhettem - leheltem egy csókot ajkaira s lemendtem a konyhába.
             - Bells,minden rendben?Az elöbb még köszöni se köszöntél - szólt egy hang a nappaliból.
             - Igen Char...apu , minden rendben.Eszek asztán elmegyünk a rétre E.... - az ajkaimba haraptam,mert tudtam hogy Charlie nem igazán szereti Edwardot - Alicel.Elmegyünk  a rétre Alice-el...Nem baj?
             - Dohogy Bells.Alice-el oda mész ahová akkarsz.
             - De jó.Holnap is vele leszek. - gyors ettem egy zsemlét,elköszöntem Charlie-tól és kimendtem a Volvohoz,ami már ott parkolt.Mesésé délutánt töltöttünk Edwarddal.Este hazavitt Alice és megköszönte Chalie-nak a mai és a holnapi napot,én pedig Alice.nek a mait.Miután barátnőm távozott,megvacsozáztam,lezuhanyoztam és mendtem a szobámba,ahol Edward már a hintaszékben ült.
             - Nem aszt mondtad hogy zárva lessz az ablak? - mosolygott - pedig még feszítő vasat is hozztam - Erre én is elmosolyodtam és az ölébe ültem.Miután Elaludtam éreztem hogy Edward az ágyra fektett.
 
     *   *   *

               - Jó reggelt hétalvó.Hasadra sütnek a boltok - keltegetett Alice.
               - Mindjárt - nyögtem.
               - Most - és lehúzta rólam a takarót.Becaplattam a fürdőbe lezuhanyozni,átöltözni.ALice csinált nekem reggelit.Gyors megedtem és már a kocsiba is voltunk.Boltbol,boltra jártunk.Már este 6 körül lehetett,mikor betértünk egy hatalmas bevásárlóközpontba.
               - Maradj mindig velem - mondta ALice,de ez nekem nem sikerült.Annyira nagy volt a tömeg hogy elvesztem.Próbáltam megkeresni a barátnőmet,de hiába.Bezárt az üzlet és így kikerültem az utcára.Nem tudom hogyan,de egyszerre csak egy sikátorban találtam magam.
               - Hello kislány! -csendült fel egy férfihang mögöttem.Azzonal futásnak eredtem,ő gyorsabb volt nálam és leütött.