Twilight-saga^^<3Fanfiction...Mersz szeretni??Az életed árán is??...<3

    
Főoldal Belépés Menü Vendégkönyv Twilight-sagaFanfiction's Extra's Letöltések

 

 

 

Oldalinfo:  

Téma:
Twilight-saga  
Szerkik: Nessie, Alice  
Indult: 09.05.27.(06.08.06.)  
Design:
Nessie
 Az oldal tökéletes   
megjelenítéséhez  
használj   
Internet Explorert.
 
 
kedvencekhez 
  
HK&VK | home | be/ki 

 

Layouts

Számláló
Indulás: 2006-08-06
 

 

 

1. fejezet

 
 Vajon mi lehet ott olyan érdekes? Mit láthat? Nem értettem Edward mit figyel, de inkább nem mertem megzavarni a kérdéseimmel. Valamit nagyon nézett. Tekintetem átcsúszott Edwardról a hatalmas, sötétzöld erdőre. Nem láttam semmi különöset. Már éppen annak a határán voltam, hogy rákérdezek, amikor tett egy heves lépést előre. Majd még egyet. Lépései egyre szaporábbak lettek, futássá gyorsultak. Aztán már rohant, egyenesen száguldott. Követtem, de hiába voltam már én is olyan gyors, mint a vámpírok, nála gyorsabbat nem ismertem. Lemaradtam. Hiába szedtem egyre jobban a lábam, Edwardot hirtelen elnyelte a komor erdő sötétsége. Pánikba estem. Mi olyan fontos, vagy esetleg veszélyes, hogy tájékoztatás nélkül itt hagyjon a semmi közepén egyedül? Már majdnem elértem az erdő peremét, amikor füstöt pillantottam meg. Pislogtam egyet, mert a füst csípte a szememet, de amikor újra kinyitottam, már lángokban állt az erdő. Ez lehetetlen! Csak pislogtam egyet és már az egész erdő ég, mikor az előbb még csak a füst egy darabkáját véltem felfedezni? Ámuldozásom azonnal abbamaradt. Edward az erdőben van! Edward nem fogja túlélni! Azonnal eluralkodott rajtam a pánik, nem tudtam mit tegyek, nem tudtam megmozdulni. Úgy éreztem mindjárt kiugrik a szívem a helyéről, de tudtam, hogy mivel már nem vagyok ember nem érezhetek erős szívdobogást. Aztán egyszer csak egy sötét alak sietett felém. Jól szemügyre vettem az illetőt, amikor végre felismertem, ki az. Jacob jött karjában… Edward mozdulatlan teste! Nem! Ez nem történhet meg! Velem nem! Jacob megállt előttem, letette elém szerelmem holtestét. Szívszaggató sikítást hallattam és ráborultam Edwardra. Sírnom kellett, de nem tudtam. Éreztem, hogy megszakad a szívem, de egyetlen könnycseppet sem tudtam kipréselni magamból. Kínszenvedés volt. Sohasem éreztem ilyet. Soha! Ha szomorú vagyok mindig sírok, de ha nem sírhatok bánatomban, úgy érzem, még nagyobb fájdalmat okoz. Könnyek nélkül zokogtam, amikor morgást hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Jacob farkasként meresztette rám a fogát, támadóállásba helyezkedett, majd ugrott és…
Felültem. Ziháltam, alig kaptam levegőt. Teljesen zaklatott volt az elmém. Mellem alá tettem a kezem és megkönnyebbülve fedeztem fel, hogy dobog a szívem, de olyan hevesen, hogy azt hittem mindjárt felrobban. Felkapcsoltam az asztali lámpámat és fürdőköpenybe bújtam. Lerohantam a lépcsőn, ittam egy pohár vizet, majd gyorsan visszafeküdtem az ágyba. Magamra húztam nyakig a takarót, fejemet lassan a párnámra tettem, de nem aludtam. Nem mertem. Tisztán emlékeztem az álmom minden egyes részletére és Edward halott testének emléke nem hagyott nyugodni. Bár tudtam, ez csak álom volt, mégsem voltam képes lecsillapodni. Reggelig csak feküdtem az ágyban és merengtem az álmomon. Nem volt kedvem semmihez, de felöltöztem és kisétáltam az ajtón. Elindultam egy földes úton a házunk mögött, sétáltam és gondolkoztam. Átgondoltam mindent és sokáig kint maradtam, hogy a fejem végre kellően kitisztulhasson.


2. fejezet

 –Még mindig fent vagy? – kérdezte Charlie a szobámba nyitva, amikor észrevette az égő lámpám fényét odakintről.
–Igen. Nem tudok aludni. – hazudtam Charlienak. Mégsem mondhattam meg neki, hogy nem merek elaludni egy buta álom miatt, ami mégsem annyira buta ahhoz, hogy félelemben tartson esténként.
–Lassan azért próbálj meg elaludni! Holnap segítened kell nekem kitakarítani a kocsidat és korán kell kezdenünk, mert nekem dolgoznom kell 10 órától. Rendben?
–Oké. Nem fogok elaludni, ígérem! – meggyőzésképp hozzátettem az ígéretemhez egy vigyorgó, aranyos kis grimaszt, bár tudtam, hogy nem biztosan fog beteljesülni, amit az imént mondtam. Charlie kiment a szobámból én pedig tovább feküdtem az ágyamon. Lekapcsoltam a villanyt és a sötétségbe bámultam. Forgolódtam, nem tudtam elhelyezkedni, a gondolataim szanaszét kavarogtak. Két és fél órába telt, míg sikerült elaludnom. Újra feltűnt a sötétzöld, sűrű erdő. Újra jött felém a sötét alak, karjában Edwardot tartva. Ismét lefolytak ugyanazok az események, ugyanabban a sorrendben. Ám ez az álom most kicsit más volt. Nem ébredtem fel a támadáskor. Jacob rám vetette magát és a felkaromba harapott. Iszonyatosan fájt a harapás, de még a rémület és a fájdalom sem tudott kizökkenteni letargikus, depressziós állapotomból. Egyre csak a kővé dermedt holtestet bámultam. Ahogy néztem Edward rezzenéstelen arcát, egyszer csak valami fekete, sűrű anyagot pillantottam meg a szájában. Mi lehet ez? Mielőtt jobban szemügyre vehettem volna újra az ágyamon ülve találtam magam, amint levegőért kapkodva bámulok a falamon lévő rajzokra és kiskori fényképekre. Ez meg mi? Visszatérő álom? Azt hittem ilyen csak a mesékben és filmekben létezik. Aztán jobban belegondoltam, és rá kellett jönnöm, hogy velem a valóságban is legalább olyan bizarr és mesebeli dolgok történnek, mint amilyeneket mások csak álmaikban láthatnak. Másnap reggel még zaklatottabban keltem föl, de amit furcsálltam, az, hogy ez időben sikerült. Charlieval kitakarítottuk az autómat, majd ebédet készítettem magamnak és nekiálltam megírni a házimat. Szombat délután van. Ilyenkor már rég a Cullen-ház környékén járok Edward terepjárójával, hogy baseball-ozzunk, vagy mással üssük el az időt. De ma még csak jelét sem adta annak, hogy együtt töltenénk az időt. Mit csinálhat? Tele voltam kérdésekkel, de mivel ő nem volt velem, senkinek nem tudtam feltenni őket kielégítő válaszokat remélve. Végül végre eltelt ez a nap is. Újra félelemmel, de ezúttal némi izgalommal és kíváncsisággal feküdtem le aludni.
Sötét erdő, sötét alak, sötét gondolatok. Jacob támad. Szemem a sötét anyagon Edward szájában. Kezem a szája felé nyúlik, amikor valami furcsa hangot hallok a hátam mögül. Megfordulok, de a hirtelen mozdulattal a fájdalom belenyilall a karomba, hiszen csak most érzékeltem és csak most fogtam fel, hogy Jacob időközben megharapott. De nem érdekelt. Arra voltam kíváncsi, hogy mi adta ki a furcsa hangot. Aztán felismertem a nyüszítés és morgás keveredését, ami az előttem álló teremtménytől származik. Jacob megtorpant. A morgása és a furcsa hang már nem haragra, hanem inkább félelemre emlékeztetett. Hátrálni kezdett, majd megfordult és rohanni kezdett.
 Ismét felriadtam. Kezdtek világossá válni a dolgok. Minden éjjel ugyanaz az álom. De mindig kicsivel több esemény történik. Ez egy történet lenne álmok formájában? És mikor tudom meg a végét? Mikor derül ki a megoldás, de legfőképp: mikor kapok végre válaszokat a kérdéseimre? És ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy nem fogok félni az elalvástól. Kutatni fogom a megoldást és várni fogom, hogy eljöjjön a vége a történetnek és megértsek mindent. Akár valóság ez, akár nem!
 
 

3. fejezet


 Vasárnap reggel. Vajon ma mit fogok csinálni? Megint végig unatkozom a napot? Nem! Az kizárt dolog. Megkeresem Edwardot. Meleg ruhába bújtam, mert erősen fújt a szél és szemerkélt az eső, majd beültem a furgonomba. Jóval hosszabb ideig tartott az út így, mint Edward vezetési tempójával, de nem érdekelt. Tudnom kellett, hogy Edward miért nem jelentkezik és, hogy mit csinál. Úgy negyed óra elteltével megérkeztem az erdőhöz, amin keresztül eljuthattam Cullenék házáig. Kiszálltam a kocsiból és hatalmas sóhajjal vágtam neki a hosszú, sáros útnak. Megérkeztem. Végre itt vagyok! De mi van, ha nincsenek itthon? Mi van, ha fölöslegesen jöttem ide? Félretettem a kételyeimet és becsöngettem a hatalmas házba. Nem értettem, minek van csengőjük, ha azért laknak egy isten háta mögötti részében az erdőnek, hogy senki ne találjon rájuk. Az ajtó nagy megkönnyebbülésemre kinyílt. Alice volt az.
–Szia, Bella! Tudtam, hogy jössz.
Ó, ki hitte volna – gondoltam magamban.
–Szia! Edward itthon van?
–Nincs. Előle nem tudtam eltitkolni, hogy jössz.
Hát persze. A gondolatolvasónak nem lehet hazudni. Kivéve persze engem. De most inkább az aggasztott, amit Alice mondott. Mi az, hogy előle nem tudta eltitkolni? Minek kell eltitkolni azt, hogy jövök. Nem akar velem lenni?
–Ja, persze, ő mindent tud. – mondtam mosolyogva. –De miért ment el, ha tudta, hogy jövök? Nem akar látni engem?
–Ó, nem, dehogy! Nem erről van szó, de erről nem beszélhetek. Gyere be, ülj le. Főztem neked teát, elég hideg van odakint.
–Köszönöm szépen. Az jól fog esni. De vissza fog jönni, ugye? – olyan jó volt Alicetől kérdezni arról, hogy mi fog történni a jövőben, hiszen tőle biztos választ kaphattam.
–Igen, vissza fog jönni. Nem fogja bírni, hogy nem lehet veled. Nyugodj meg, mindent meg fogsz tudni, de ezt neki kell elmondania neked.
Rettenetesen kíváncsi voltam, de enyhe félelmet is éreztem. Órákon át beszélgettünk Alice-szel, amíg 6-ot nem ütött az óra. Nyílt az ajtó és belépett rajta először Emmett, majd Edward. Végre láthatom! De ahogy jobban szemügyre vettem őket, nem néztek ki túlságosan jól. Csapzottnak, fáradtnak és nyúzottnak tűntek. Mi történhetett velük? Emmett Rosalie szobája felé ment, Edward pedig fel az emeletre, majd Alice a lépcső irányába bökött tekintetével, jelezve, hogy menjek utána. Így is tettem. Amikor beléptem a szobájába, Edward már várakozóan állt az szekrénye mellett. Gyors léptekkel elindultam felé, és mielőtt még bármit is tehetett volna ellene a nyakába ugrottam és szorítva megöleltem. Azt hittem eltol majd magától, de nem így történt. Ő is átölelt. Ez a hosszú, forró ölelés már nagyon hiányzott. Kicsit hátrébb lépett, majd megcsókolt. Amikor ajkaink elváltak egymástól, intett, hogy üljek le.
–Figyelj, Bella. Sajnálom, hogy nem szóltam, de el kellett mennem. Nem szabadott találkoznunk. Nem tudom, hogy elmondjam-e…
–Nekem bármit elmondhatsz. Sőt, nekem mindent el kell mondanod. Tudnom kell, hogy mikor és mit csinálsz. Félek, hogy valami bajod esik…- úgy éreztem, ezt meghatóan kétségbeesett arccal mondtam és láthatóan hatott is rá, mert mellém ült és beszélni kezdett:
–Rendben van. De még mielőtt elkezdeném, meg kell ígérned, hogy nem esel pánikba és nem teszel butaságot!
Haboztam, de végül kimondtam:
–Ígérem.
–Jól van. Szóval arról van szó, hogy eléggé felbolydult az erdő. A kedves barátod, Jacob és az apja még mindig úgy gondolják, hogy veszélyben vagy mellettünk. El akarnak venni tőlem. És hát mivel erre nem láttak más megoldást, a lehető legkockázatosabb utat választották: meg akarnak minket ölni.
Mikor az utolsó szavakat kimondta, úgy éreztem menten elájulok. Jacob? Ez nem lehet igaz! Hogy jut ilyesmi az eszébe?
–Talán beszéljek vele? Mondjam meg neki, hogy nem vagytok rám ártalmasak?
–Ne! Csak azt ne! Elsősorban úgysem hinnének neked, azt hinnék, csak azért mondod, hogy ne bántsanak engem. Másodszor pedig őket már szép szóval nem lehet visszatartani.
Tudtam, hogy igaza van, de akkor is tennem kellett valamit. Nem várhattam tétlenül arra, hogy egyszer csak valamelyiküket elveszítem. Mindkettőjüket szerettem, de persze másképp.
–Fogalmam sincs, hogy mi a tervük, de mostanában az erdőnkben ólálkodnak.
Erdő… hatalmas, sötét erdő. Mit akarhatnak csinálni az erdőben? Ha támadni akarnak, akkor miért az erdőben vannak, miért nem a ház körül? Aztán eszembe jutott az álmom. A sötét erdő, a füst, a lángok…
–A tűz! Szerintem rátok akarják gyújtani az erdőt!
–Ez meg hogy jutott eszedbe?
–Álmodtam. Visszatérő álmaim vannak. Mindig látom a hatalmas erdőt, ami lángokban áll. Aztán jön felém Jacob és a te… - alig tudtam kimondani a szót, főleg, hogy most itt ülök vele szemben, de muszáj volt elmondanom neki, úgyhogy folytattam -… halott testedet hozza.
Edward láthatóan meglepődött és az arca eltorzult. Úgy láttam erősen gondolkodik, de végül megszólalt.
–Ez érdekes. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de az tény, hogy a tüzes dolog megtörténhet. Nem tűnik ostobaságnak. Mi volt még az álmodban?
Minden erőmmel próbáltam felidézni az álmom további részleteit, aztán folytattam:
–Hát én az álmomban vámpír voltam, így nem tudtam sírni, de próbáltam és gyötrelmes érzés volt, hogy nem ment. - az arcán láttam, hogy ismeri az érzést, mert együtt érzően bólintott. –Aztán Jacob megtámadott, megharapott, de én észrevettem a szádban valami sötét, fényesen csillogó folyadékot, aztán amikor meg akartam nézni és feléd nyúltam, Jacob nyüszíteni kezdett, meghátrált, majd elrohant.
 
–A méreg!
Edward csak ennyit mondott, majd faképnél hagyott és leszáguldott a lépcsőn.
 
 
 
 
 
 
 

4. fejezet


 
–Edward! Hová mész? – kiabáltam le az emeletről választ remélve, de senki nem szólalt meg. Már-már azt hittem egyedül hagytak a házban, és mindenki elment, de amikor leértem a lépcsőn, a konyhában láttam mindenkit.
 
–Mit is mondtál? Milyen volt az anyag, ami a számban volt?
–Fekete, sűrű… nem tudom. Nem emlékszem tisztán. De valami mérget mondtál az előbb? A… vámpírméregre céloztál?
Edward nem fordult felém, nem válaszolt a kérdésemre, egyre csak a többiekhez beszélt. Nagyon zavart, hogy levegőnek néz. Miért izgatta fel ennyire a méreg, ami nem is biztos, hogy méreg? –Edward! Arra gondoltál?
Továbbra sem nézett rám. Kezdtem begurulni. Ha esetleg valami kapcsolat is lehet a méreg és a megoldás között – az álmom és a valóságbeli helyzet megoldása között egyaránt -, akkor azt nekem köszönheti. Én álmodtam, én mondtam el neki és az én következtetésem volt az is, hogy esetleg rájuk gyújthatják az erdőt. Nem kérkedni szeretnék hatalmas zsenialitásommal, mert egy cseppet sem gondolom úgy, hogy akármennyivel is bölcsebb, vagy okosabb lennék bármelyiküknél, de úgy gondolom, megérdemlem a figyelmet.
–Edward!!! – már szinte üvöltöttem, és a hatása azonnal látható volt, mert egyszerre minden szempár rám szegeződött. –Mi folyik itt? Rájöttél valamire?
–Azt hiszem. – mondta még mindig egy kicsit megszeppenve az előbbi dühkitörésem miatt.
–És mégis mi volna az?
Habozott. Egy helyben állt, és láthatóan küzdött a kételyeivel, hogy elmondja-e nekem az elméletét. –Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
–Na, jó… ülj le. - amint leültem, belefogott. –A farkasok és a vámpírok ősidők óta ellenséges faj. Gondolom erre már te is rájöttél. Évezredek óta keressük a megoldást, miként győzhetnénk, de soha sem sikerült megtalálnunk. Csupán nyers erővel kizárt a győzelem, hiszen ők is ugyanolyan masszívan és kitartóan küzdenek. Annyi előnyünk van, hogy okosabban gondolkodunk, de ez mit sem ér, ha az érzékeik teljesen kiélesedtek. Matt helyzet. Ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk. De most jött ez az álmod. Mesélted, hogy amikor a számban lévő méreg felé nyúltál, Jacob meghátrált és nyüszítve elrohant. Gondolom, tudod, hogy ez mit jelent.
És itt értettem végre meg, hogy miért nem akarta elmondani nekem mindezt. Annyi eszem nekem is volt, hogy kikövetkeztettem: a méreg végezhet a farkasokkal. De én pont arra törekedtem, hogy úgy legyen vége ennek a borzalmas harcnak, hogy egyiküknek sem esik baja. Edward azért nem akarta elmondani nekem ezt, mert tudta jól: nem fogom hagyni, hogy Jacobnak baja essen. Tudta, hogy azonnal cselekedni fogok. És jól gondolta.
–Edward. Nem fogom hagyni, hogy ebből a miattam kitört háborúból mészárlás legyen. Szeretlek. Nagyon jól tudod, de Jacob is fontos nekem. Akár vérfarkas, akár nem.
 
Láttam az arcán, hogy pontosan ilyen reakcióra számított, de nem érdekelt a véleménye. Tennem kell valamit. Sürgősen. Tétováztam, de végül sarkon fordultam, felvettem a kabátomat, kiviharzottam az ajtón és kocsiba ültem. Ültem egy darabig a furgonomban, éreztem, hogy könnybe lábadnak a szemeim, majd beindítottam a motort és haza indultam. A hosszú út alatt végre egyedül gondolkozhattam el a dolgokon. Nem zavart senki. Az idő mégsem volt elég arra, hogy megtaláljam a helyes megoldást. Így hát hazaértem, azonnal elvetődtem az ágyamon és szerencsére a mély álom hamar magával ragadott.
 
 
 

5. fejezet
 
 
Mennyi lehet az idő? Ránéztem az órámra. Még csak fél hét volt. Felkaptam a fürdőköpenyem és zuhanyozni mentem. Megreggeliztem, kocsiba ültem és elindultam az iskolába. Testneveléssel kezdtünk. Remek. És hát mi volt a második óra? Természetesen biológia. Kedvetlenül vonszoltam be magamat a terembe, de azonnal feléledtem a meglepődéstől, amikor megláttam az üres padomat. Edward nem jött iskolába? Általában tudtam, hogy valami nincs rendben, ha nem jön suliba és nem napos az idő. Hiszen a vámpírok sosem betegszenek meg. Biztos megint értelmetlen harcokat vívnak Jacobbal és a többi vérfarkassal. Még mindig alig hittem el, hogy mindez miattam van. Tudtam, hogy nem kellene, de szinte már magamat tartottam hibásnak emiatt, így teljes mértékben úgy éreztem, hogy ennek nekem kell véget vetnem. Aztán eszembe jutott egy ötlet. Őrültségnek tűnt. Teljesen bolondnak néztem magam miatta, és tudtam, hogy ezzel elveszíthetem Jacobot, de megnyugtatott az a tudat, hogy ezzel legalább senkinek sem esik baja. Már azt is tudtam, hogyan valósítsam meg a tervemet. Egész nap ezen gondolkoztam, aztán iskola végén újra elmentem Edwardékhoz, de most nem csöngettem be. Csak egy cetlit hagytam Edwardnak az ajtón, hogy találkozzunk ötkor a tisztáson, ahol basbell-ozni szoktunk. Hazaérve megláttam Billy autóját a kertünkben. Az ő autóján is hagytam egy üzenetet Jacobnak, amin ugyanaz állt, mint Edwardén, csak persze más megszólítással. Aztán a tisztásra mentem és vártam. Fél öt. Még van fél órám felkészülni az elkövetkezendő, valószínűleg fájdalmas pillanatokra. Vajon eljönnek majd? Aztán a cetlikre gondoltam. Átgondoltam, hogy minden fontosat ráírtam-e. Az időpontot, a helyszínt és a megszólítást… a megszólítást. Ledermedtem. Alig bírtam gondolkodni. Egyszerűen megmozdulni sem tudtam a gondolattól, hogy mi van akkor, ha összecseréltem a cetliket. Mindketten tudni fogják, hogy ide akarom hozni mindkettőjüket. Nem fog megvalósulni a tervem. Az ájulás kerülgetett, amikor körbenéztem. Kezdett sötétedni. Tessék? Öt órakor? Ez meg hogy lehet? Aztán rájöttem, hogy nem a nap megy le, hanem ami eltakarja a fényt, az a sűrű, fojtogató szagú füst. Beterítette az egész tisztást, alig láttam valamit. Levegőt is alig kaptam, felálltam, de egy kőben elbotlottam és elestem. Homályosult a kép, egyre kevésbé láttam, míg végül tényleg eszméletemet vesztettem. Egy egész éjszakának tűnő idő után ébredtem csak fel. Hasogatott a fejem és az órámra pillantva állapítottam meg, hogy csak tíz perc telt el. Háromnegyed öt van. De mi ez a füst? Elindultam a fák felé, amikor megpillantottam valami fényes, sárga és piros fényt az erdő belsejéből nagyon távolról. Hihetetlenül meleg volt. Forróság, sárga-piros fény, füst… ég az erdő! Mielőtt teljesen felfoghattam volna, amit az előbb állapítottam meg, megriadtam és hátrafordultam egy ágreccsenésre. Egy sötét alak közeledett felém…
 
 
 
Ezt nem hiszem el! Ugyanez volt az álmomban is! Teljesen ugyanazok a képek. Tehát az álombeli történetem valóra válik. Akkor hát minek nevezhető ez? Jóslásnak, egy égi sugallatnak? Egy LÁTOMÁSNAK? Olyan leszek, mint Alice, csak emberként? Végül is jobban belegondolva ez nem nevezhető jövőbe látásnak, hiszen ez csak egy álom volt, egy látomás. Ilyesmiket láthatott Alice is emberként, így lett jós vámpírként. Akkor, ha eredeti tervem szerint alakultak volna a dolgok - hogy vámpírrá változtattatom magam, így bebizonyítva Jacobnak, hogy már biztosan nem eshet bajom Edward mellett és mindenki épségben kikerül ebből a szörnyű harcból -, én is jövőbe láttam volna vámpírként? Elmélyült gondolkodásomból azonnal kizökkentett egy újabb ágreccsenés, de most az ellenkező irányból. Újabb sötét alak közeledett felém. Már nem akartam semmit sem látni, hallani, vagy érezni. Megadtam magam és összeesve hagytam, hogy újra eltűnjön minden a szemem elől. Ájultan feküdtem ott a fűben, a tisztás közepén, körülöttem egy hatalmas égő erdő és két dühös személy, akik értem küzdenek, de egyikkőjüket sem akartam elveszíteni. Kicsit úgy éreztem, a szerelmem mégis erősebb Edward iránt, mint a barátságom Jacobbal, de akkor sem tudnám elviselni, ha Edward végezne Jacobbal. Aztán már teljesen elment az erőm a gondolkodástól, így minden érzékemet lecsillapítottam, és végleg hagytam, hogy elnyeljen az ájultság nyugalma. Saját ágyamon fekve ébredtem. Most mi történt? Ezt is csak álmodtam? Hajamba szagolva éreztem a füstszagot, így biztos voltam benne, hogy mindez valóság volt. Újra órámra pillantottam. Nyolc óra volt. Minden erőmet összeszedve mentem el hajat mosni, majd ismét visszafeküdtem, hogy aludjak.
Reggel az első dolgom az volt, hogy kitaláljam, mit fogok elsőként kérdezni Edwardtól a suliban. De hamar abbamaradt a merengésem, mert dudálást hallottam, és kinéztem az ablakon. Edward Volvója már ott várt rám a házunk előtt. Remek: hamarabb tudhatom meg a történteket. Bezártam az ajtót és beültem a kocsiba. Mielőtt kérdéseim ezreit zúdíthattam volna rá, ő gyorsabban szólalt meg:
–Jól vagy, Bella? Kipihented magad?
–Igen, minden rendben van. Mi történt?
Kedves és biztató mosolya annyira megnyugtató volt, hogy egyszerre elszállt minden pesszimista gondolatom.
–Nincs semmi baj. Jacob és én szinte egy gondolkodáson voltunk. Először a cetlidet olvasva jöttünk rá hogy mire készülsz, hogy azt akarod, hogy találkozzunk. Aztán Jacob tüzet gyújtott az erdőben, amit te előre meg is jósoltál. Már éppen támadni készültünk egymást látva a tisztás két oldalán, de amikor megpillantottuk a mozdulatlan testedet a földön, mindkettőnkből elszállt a düh és az elszántság. Ő az arcomról, én a gondolataiban olvastam. Tudtuk, hogy most nem a harc a legfontosabb teendő, hanem hogy téged biztos helyre vigyünk, védve az égő erdőtől.
Hálás pillantást vetettem felé, majd feltettem a tarsolyomban maradt utolsó megválaszolatlan kérdést:
–És akkor most többet nem fogtok egymásra támadni?
–Valószínűleg nem. Egyikünk sem akarja, hogy miattunk újra veszélybe kerülj. Lecsillapodtak az érzelmek. – jelentette ki egy kedves kis mosoly kíséretében.
Annyira megkönnyebbültem és annyira boldog voltam, hogy nem tudtam parancsolni a kitörő érzelmeimnek, és egy heves mozdulattal megcsókoltam. Ő átölelt és én is őt. Éreztem, hogy jelen pillanatban semmi más nem számít: csak ő és én. És élveztem az édes csók minden pillanatát, hogy átadhassam magam a szenvedélynek.
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre