Komoly döntés
„Mindenért, amit szeretsz, áldozatot kell hoznod”
 
BEVEZETÉS
Sosem gondolkoztam azon, hogy vajon igaz és mély-e a kettőnk szerelme. De egy döntő pillanat, amikor csupán két lehetőség közül választhatsz, és mindkettőt ugyanúgy szeretnéd, mindent megváltoztathat. A döntés, amit hozol, sosem jár következmények nélkül.
 
Milyen gyönyörű a telihold. Milyen igéző és rejtélyes. A romantika egyik lételeme az éjszaka. De a mi időnk nem éjjel van. A mi szerelmünket egy sokkal rövidebb és rejtelmesebb időszak jelképezi. Alkonyatkor még nem szállt le teljesen az éjszaka csendje és nyugalma, de már nem is a mozgalmas nappali események a meghatározó tényezők. Így merengtem sokáig, míg el nem álmosodtam. Puha párnámra hajtottam a fejem, hamar elaludtam. Reggelre kipihenten ébredtem fel és gyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat, hogy elindulhassak az iskolába. Edward már várt rám odakint az autóval, de most nem egyedül jött. Az összes Cullen gyerek a kocsiban ült. Nem értettem miért, de inkább lassan beszálltam a hatalmas terepjáróba és bevágtam magam után az ajtót. Észrevettem Jasper szenvedő pillantását, amit már megszoktam tőle, így nem nagyon izgatott.
–Viselkedj, Jasper! Igazán megszokhattad volna már Bella jelenlétét. – hallottam Alice szigorú, de játékos hangját baloldalról.
Végre megérkeztünk a suliba. Az első óránk biológia volt. Aznap békát boncoltunk; nem volt túl nehéz kitalálni az akváriumban csücsülő békákat és a padokra helyezett egy-egy szikét látva. Vidáman lehuppantam Edward mellé, aki szemmel láthatóan gyötörtnek tűnt.
–Mi a baj? – kérdeztem hirtelen, de megrögzött tekintetét látva a békán rögtön rájöttem a válaszra. –Figyelj, ha vége az órának, ígérem, neked adom az enyémet is.
Edward felkacagott, majd kezébe vette a szikét és dolgozni kezdett, ahogy a tanár utasította. Az óra végén Edward néhány percet kért és elvonult a mosdók felé. Jessica, Angela és én a padok felé vettük az irányt, amikor megpillantottam Alicet és Jaspert ülni a másik asztalnál. Senki más nem volt az udvaron. Jessica Mike után szaladt, hogy megkérdezze tőle az aznap esti programjuk időpontját én pedig ott maradtam Angelával. Angela nem volt túl beszédes, hiszen további fotókat készített az iskolaújságba a békájáról és a szikéről, amit most kipakolt az asztalra.
–Minek fényképezed le a biológia órai feladat alanyát?
–Csak mert nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen fantasztikus feladatot kapjon, így berakjuk Ericcel az újságba, hogy mindenki láthassa.
–Szóval a békaboncolás rejtelmei manapság a középiskolás diákok agyának mozgatórugója? – kérdeztem kicsit gúnyosan, de Angela láthatóan nem figyelt rám.
A béka és a szike helyes pozícióba helyezése lefoglalta.
–Mit kérdeztél?
–Semmit… -mondtam morcosan, és már a fejéhez is vágtam volna, hogy miért nem figyel rám, de Eric épp akkor huppant le mellé a padra, így megcsúszott a keze és jókora vágást hagyott a karomon a szikéjével. –Au! Miért nem figyelsz jobban?
–Sajnálom, Bella! Komolyan, nem akartam! Eric meglökte a kezem.
Tudtam, hogy igaza van és, hogy nem szándékos volt, de iszonyatosan csípett a vérző seb a kezemen. Aztán hirtelen bevillant valami. Kint vagyunk az udvaron. Csak mi hárman és… Alice és Jasper. A karom vérzik. Jesszusom! Ennek borzasztó következményei lehetnek! Azonnal felpattantam és az iskola bejárata felé vettem az irányt. Megláttam Edwardot a folyosó végén, amint közeledik a mosdóktól. Hátrafordultam, de lehet, hogy nem kellett volna. Jasper rohant felém, mint akit üldöznek. Nem volt sok időm. Jól tudtam, hogy ha most bemegyek az iskolába, biztonságban leszek Edward mellett. De én meg akartam menekülni? Már csak pár másodpercem maradt. Merre menjek? Az iskolába Edwardhoz, hogy továbbra is normális emberként éljek állandóan kitéve a veszélynek, hogy valaki megöljön az illatomat megérezve? Vagy forduljak szembe a fájdalommal, de lehessek olyan, mint Edward és végre biztonságos lehet a szerelmünk? Leperegtek előttem életem kockái. Jó és rossz pillanatok. A szüleim arca. Kövér, forró könnycseppek gördültek le az arcomon és tétlenül álltam tovább az ajtó előtt. Anyám mosolygó arca nem hagyott nyugodni, de egyre többször néztem Edwardra is. Sajgott a szívem a fájdalomtól, hogy nemsokára meg kell válnom valamelyikük biztonságos szeretetétől. Egyre folytak a könnyeim és végül döntöttem. Megfordultam és szaladni kezdtem az iskola másik oldalára. Jasper követett. Edward kilépett az ajtón és kitágult szemekkel figyelte az eseményeket. Megálltam és lefeküdtem a fűbe. Jasper fölém hajolt és fekete szemeiben megszállottságot látva eluralkodott rajtam a félelem. Anyám és Charlie arca egyre távolodtak, már a harapással okozott fájdalmat sem éreztem, mert erősebb volt a szívemben lévő fájdalom. Elhomályosult a szemem a könnyektől. Ekkor hirtelen mozdulattal Edward lerángatta rólam Jaspert és ellökte úgy öt méterre tőlünk. Fogalma sem volt mit tegyen, de nem is baj. Minden erőmet összeszedve tűrtem a méreg kínzó fájdalmát és hagytam, hogy az legyek, amilyen eddig is szerettem volna. Szörnyeteg. Egy szörnyeteg, aki feláldozta életét a szerelemért. Elsötétült előttem a világ. A következő pillanatban már a Cullen-házban találtam magam egy kanapén fekve. Körülöttem a család minden tagja. Mit keresek itt? Mi történt velem? Átváltoztam? Millió és millió kérdés kavargott a fejemben, de meg sem tudtam szólalni. Edward fölém hajolt és homlokon csókolt.
–Jól vagy, Bella? Hallod, amit mondok?
Nem hallottam teljesen tisztán minden szavát, de válaszként csak nehézkesen bólintottam egyet. Megkönnyebbült mosolyt láttam mindannyiuk arcán, aztán felültem a kanapén és feltettem a legfontosabb kérdést, ami eszembe jutott:
-Mi történt? Átváltoztam?
–Hogy hagyhattad ezt, Bella? Könnyen megmenekülhettél volna, az ajtó másik oldalán álltam, de te megfordultál.
 –Így volt a legjobb. Többé nem kell félelemben élnünk. Többé nem kell visszatartanod a vágyaidat, ha velem vagy. Jasper helyzetét könnyítettük meg szinte a legjobban. Csak így élhetünk boldog, teljes életet.
Habozott, de rábólintott. Mindenki tudta, hogy igazam van. Viszont fájdalom hasított a szívembe, amikor eszembe jutott édesanyám és Charlie arca. Gondolkozási időre volt szükségem, de a legjobb megoldás mégis csak az lesz, hogy visszamegyek apámhoz és gyakrabban járok ide. Minden erőmet össze fogom szedni és nem hagyom, hogy szétválasszon a szerelem a szüleimtől. Majd egyszer rá fogok jönni a megoldásra. Majd egyszer…
 
A Vallomás és Bosszú írójától.
Írta: Zytus.
 

//twilightsource.gportal.hu