- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1. Le beau Cullen (Bella)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nem volt semmi különös a mai napban, ugyanolyan borús és felhős nap volt, mint a többi. Azt leszámítva, hogy vészesen közeledett az érettségi napja. Nem féltem tőle, sőt inkább vártam. Edward megígérte nekem a bál éjszakáján, hogy ha meg van az érettségim, akkor átváltoztat és elköltözünk valahova messze. Charlie-nak azt mondjuk, hogy Alaszkában tanulunk tovább. Jó terv.
Mire elkészültem és lementem reggelizni Charlie már elment dolgozni. Még nem mondtam meg neki, hogy ma nem tervezem itthon tölteni az éjszakát. Az a sztori, hogy Alice-nél alszom, mert, hogy Edward és a többi tesója Carlisle-el együtt elmennek „kempingezni”. És Alice rendez egy csajos estét. Nem lehetett kifogása Charlie-nak ez ellen, főleg, hogy Alice-nek nem tudott nemet mondani. Ez természetesen nem volt igaz. Ma lesz az első éjszaka, hogy Edward-éknál alszom. Megreggeliztem és mire kiléptem az ajtón az én vámpírom már ott várt, a kocsijának támaszkodott és rám villantotta féloldalas mosolyát, amit annyira szerettem.
– Szia, kicsi Bella! – köszöntött.
– Szia! –elpirultam. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, beszálltam.
–Beszéltél már Charlie-val? – szerintem tudta a választ, nem tudom mért kérdezte meg.
–Még nem, majd suli után.
–Rendben. És mit szeretnél majd este csinálni? –valamin nagyon jól mulatott közbe magában.
–Azt hiszem, hogy te már pontosan tudod, hogy mit fogunk csinálni.
–Hát megfordult pár lehetőség a fejemben.
–És nem akarod velem is megosztani? –megint elnevette magát, eközben megérkeztünk az iskola parkolójába. Felém fordult.
–Majd te is megtudod, én sem tudok mindent. Legyen elég annyi, hogy velem leszel, a többit majd este. –ezzel vajon arra akart utalni, hogy Alice-tól tudta meg, hogy mi mit fogunk csinálni? Nem kérdeztem rá, kinyitotta nekem az ajtót és kéz a kézben besétáltunk az iskolába. Már minden óránk együtt volt, sejtettem, hogy Edward, hogy vette rá a recepción a hölgyet, hogy intézze el, elkápráztatta, ahogy sok más nőt is a közelében. Természetesen a nő nem tudott neki nemet mondani, és áttette minden óráját úgy, ahogy az enyém volt.
A nap elég lassan telt, talán azért mert már nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi lesz este. A nap folyamán kezdtem rájönni. Alice egy picit lebuktatta. Az ebédlőben ültünk, amikor odajött hozzánk.
–Sziasztok! – nagyon mosolygott– Edward mi most elmegyünk már, mert vissza akarunk érni vasárnap délutánra. – vajon kiket értett a mi alatt?
– Rendben Alice. Mindent elintéztél? – sejtelmesen mosolygott. Alice bólintott. Nem tartottam értelmesnek a kérdést, pont Alice ne intézte volna el arra, amire megkérte? De vajon mi volt az? Nem kérdeztem meg, mert Edward előbb szólalt meg. –Köszönöm, akkor vasárnap. – nagyon boldog volt, valószínűleg Alice megmutatta neki, hogy hogyan is néz ki az a valami, amit elintézett.
–Sziasztok, jó szórakozást! – nevetett és már ment is.
– Miről maradtam le? –kérdeztem Edwardot, pedig tudtam, hogy nem fog válaszolni.
– Semmi, semmi. – rám villantotta féloldalas mosolyát. – Menjünk, mert lekéssük a biológiát.
Mikor vége lettek az óráinknak, Edward haza vitt. A kocsiban oda fordult hozzám:
–6-ra itt leszek érted. Rendben?
– Persze. – valószínűleg látta rajtam a csalódottságot, azért amiért nem mondta el mi lesz este. Nem szeretem a meglepetéseket, ezt tudnia kéne.
– Majd meglátod. – suttogta a fülembe. Éreztem hideg leheletét a nyakamon, az arcomon és a számon. Megcsókolt, hűvös ajkai, ahogy az enyémhez tapadtak, leírhatatlan volt. Rám mosolygott. – Akkor este, szia drága!
– Szia. – még mindig alig kaptam levegőt és a szívem is elég össze vissza vert.
Kiszálltam a kocsiból, Charlie még nem volt otthon. Felmentem a szobámba, lepakoltam a cuccaimat és lementem a konyhába, hogy vacsorát csináljak Charlie-nak. Miközben készítettem a vacsorát, megszólalt a telefon.
– Igen?
– Szia Bella. Itt Jacob.
– Szia Jacob.
– Csak azért hívtalak, hogy nem lenne-e kedved este lejönni a partra sétálni. –uhh, mit mondjak neki? Hangja boldog volt, bízott benne, hogy igent mondok.
– Hát az a helyzet Jacob, hogy már elígérkeztem estére.
– Hát oké, akkor talán majd legközelebb. –csalódott volt.
– Rendben és sajnálom. Majd hívlak. Szia Jack.
– Szia Bella, vigyázz magadra.
Mikor letettem a telefont Charlie épp akkor állt fel a feljáróra a rendőrautójával.
–Szia, apu. Épp vacsorát csinálok neked.
– Szia! Jó illata van, mi ez?
– Lasagne. – reméltem, hogy ettől megenyhül a szíve. – Apu, ugye nem gond, ha ma nem alszom itthon? – igazából nem akartam engedélyt kérni, hiszen már elég nagylány voltam hozzá, hogy eldöntsem, mit csinálok. De azért így jobb volt, mintha csak közöltem volna vele, hogy nem itthon alszom.
– Hová mész kisasszony?
– Hát Edward-ék elutaztak a hétvégére és Alice egy csajos bulit rendez, oda vagyok hivatalos.
– Rendben van. – tudtam, hogy ha meghallja, hogy Alice van, a dologban nem tud majd nemet mondani. Nagyon szerette Alice-t.
– 6-ra jön értem. – rápillantottam az órára, negyed 6. Jézusom, mit fogok még csinálni 6-ig. Szedtem a lasagnét apunak. Én nem ettem, tudtam, hogy egy falat sem menne le most a torkomon, meg tudtam azt is, hogy Edward elég figyelmes hozzá, hogy készüljön vacsorával nekem. – Megyek, készülődök. Jó étvágyat!
– Köszönöm.
Felmentem a lépcsőn, elmentem lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, de még mindig volt 20 perc hatig. A ruhámat is nagyon gyorsan kiválasztottam. Még 10 perc. Nem bírtam tovább, lementem a lépcsőn, Charlie a kanapén ült és meccset nézett. Elpakoltam utána és elmosogattam. Még 5 perc. Leültem a konyhában egy székre és elkezdtem olvasni az újságot, amit Charlie hagyott az asztalon. Igazából fogalmam sincs, hogy mi volt benne. Pontosan hatkor, megláttam Edward kocsiját a felhajtón. Belebújtam a dzsekimbe.
– Szia, apu! Holnap jövök.
– Érezd jól magad, Alice-t üdvözlöm.
– Átadom.
Rohantam ki, beszálltam a kocsiba Edward már indított is.
– Szia! –köszöntött bársonyos hangom, szemei az arcomat fürkészték. – Nyugtalannak tűnsz.
–Szia! Mert talán az is vagyok, egész délután azon agyaltam, hogy mire készülsz, de nem jöttem rá.
– Meglepetés tudod. Kicsit előrébb hoztam a szülinapod. – elmosolyodott.
–Az még elég messze van.
Nem nagyon szeretem a meglepetéseket, de ez valahogy jól hangzott. Megérkeztünk a házukhoz, nem volt semmi szokatlan, legalább is én nem vettem észre. Leparkolt a garázsba, kinyitotta nekem az ajtót, kiszálltam. Amint beléptünk a házba, megéreztem, rózsa, a ház tele volt rózsával. Ugyan még nem láttam őket, de tudtam.
–Rózsa. – majd újra beleszagoltam a levegőbe, volt még valami más is. Ez valamilyen étel volt, de vajon mi? Nem is fontos, már olyan éhes voltam, hogy bármit meg tudtam volna enni.
–Jól érzed. – bevezetett az étkezőbe, nem kapcsolt sehol villanyt. Az étkező asztal köbe volt rakva gyertyákkal, és természetesen egy személyre volt megterítve. Kihúzta nekem a széket, leültem. Elment a pult felé és hozott egy tányért, rajta a vacsorámmal.
–Köszönöm.
– Ugye nem gond, hogy egyedül hagylak, amíg vacsorázol? Van egy két dolog, amit el kell még intéznem. – hangja gyengéd volt, ha akartam volna se tudtam volna azt mondani, hogy baj.
– Nem semmi baj. – a homlokomra nyomott egy puszit és már el is tűnt.
Szép lassan megvacsoráztam, amint letettem a villát ő már ott volt mellettem.
– Köszönöm. – rám mosolygott, majd elpakolt. Felvezetett a lépcsőn, a szobájából halvány fény szűrődött kis és lágy zene szólt. Meg akartam szólalni, de Edward megint gyorsabb volt és a kezét a számra tette. Beléptünk a szobájába, teljesen más volt, mint akkor, amikor legutóbb láttam. A fekete kanapé helyén most egy nagy ágy állt, fehér ágyneművel. A kis fények, gyertyák voltak, ahogy sejtettem, az egész szoba körbe volt rakva velük. És persze a rózsák, milliónyi rózsaszirom feküdt szerteszét a szobában, a földön, az ágyon, mindenhol. Gyönyörű volt. A CD lejátszóból az én dalom szólt, amit ő írt nekem, kb. úgy egy éve. Akartam mondani valamit, de nem tudtam, hogy mit is kéne most mondanom.
–Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Ha van kedved hozzá. –a szobában álló tv felé mutatott.
–Az jó lesz. –rá mosolyogtam.
Berakott egy filmet, sejtelmem se volt, hogy mi a címe vagy, hogy miről szólt. Végig Edward-ot figyeltem. Volt valami, amit meg akartam vele beszélni, de nem tudtam, hogy hogyan hozzam fel a témát. Amikor vége lett a filmnek, ő szólalt meg először: –Hogy tetszett? Szerintem nem volt rossz. –rám mosolygott.
–Hát nem is tudom, mi is volt a címe? –elnevette magát. –Edward, szeretnék valamit kérni.
–Neked bármit, szerelmem. –felém fordult. Hol is kezdjem, mit mondjak?
–Hát arról, hogy tudod beszéltük már, hogy szeretném…–nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom: –Bella, nem lehet. Túl veszélyes. –ezzel le is akarta zárni a beszélgetést, de nem adom fel.
–Edward, kérlek. –mérges pillantást vetett rám: –Nem Bella, most pedig menj fürdeni. –nem vitatkoztam, elindultam a fürdő felé.
Lezuhanyoztam, Alice már oda készítette nekem a hálóingem. Már ha azt lehetett annak nevezni. Fekete fűzős, ilyenben alszik az ember? Felvettem, annyira nem is volt kényelmetlen, mint amire számítottam. Mikor kiléptem a fürdőszobából, megpillantottam Edwardot, amint a szekrény előtt áll és azon tűnődik, hogy mit is vegyen fel. Az inge ki volt gombolva, és amikor kiválasztotta a pólót, szép lassan levette az inget és az ágyra dobta. Majdnem csak kiskanállal kellett összeszedni. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Gyönyörű fehér bőre, amint izmos testére tapadt. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy oda menjek és megcsókoljam, de nem, még nem. Megfordult, elmosolyodott, gondolom azon amilyen fejet vágtam, talán még a szám is nyitva volt. Kétségkívül ő A Legszebb Vámpír.
–Mi baj Bella? Jól vagy? –hangjában egy kis aggodalom is volt.
–Én…én…jól vagyok, azt hiszem. –A pólója felé nyúlt, hogy felvegye, ezt nem hagyhattam. Oda léptem mellé és kivettem a kezéből, majd az ágyra dobtam. –Szeretlek. –suttogtam.
Edward nem mondott semmit, csak fölém hajolt és megcsókolt. De ez nem olyan csók volt, mint a többi, ez más volt. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint ahogy még soha. Nem hagyta abba, és nem is akartam, hogy abbahagyja. Kezdtem érteni, még is csak megadja magát, kíváncsi voltam, hogy mért, de nem kérdeztem. Lehet, hogy félnem kellett volna, mert mi van, ha nem tud majd nemet mondani magának és megöl? De egy cseppnyi félelem sem volt bennem, csak izgalom.
Csókolt, a számat, a nyakamat, mindenhol. Egyszer csak abbahagyta, rám nézett.
– Szeretlek!
– Én is!
Aztán újra lehajolt és megint megcsókolt, de most csak egy csók volt. Kicsit elhúzódott tőlem, azt hittem, hogy ennyi volt, nem bírja tovább. De tévedtem.
–Óvatos leszek, ígérem. Vigyázok rád.
–Tudom szerelmem. Bízom benned.
Felkapott és lerakott az ágyra, majd mellém feküdt, megcsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen, azt akartam, hogy örökre itt legyen velem. Olyan szenvedélyes volt, ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani. Soha nem voltam még ilyen boldog.
Ez volt életem legcsodálatosabb estéje, mindenért. Amiért vele voltam, amiért mindezt vele éltem át, egyszerűen mindenért. Reggel mikor felébredtem, mellettem feküdt. Rám mosolygott.
– Jó reggelt szerelmem! –hangja egy kis félelmet tükrözött.
– Szia. – el sem hittem, itt feküdt mellettem, azt hittem csak álmodtam, de nem. –Hogyan? – muszáj volt megkérdeznem, egyszerűen nem értettem.
–Jaj, kicsi Bella. Annyira sajnálom, nem akartam. –nem értettem miről beszél. Körbe néztem a szobában. Az ágy sarkában megláttam a hálóingemet széttépve, aztán magamra néztem, tollak.
–Mit vétettek szegény párnák? –próbáltam viccelni, de ő komoran nézett rám.
–Nem tudom, de legalább nem te voltál, mondjuk…–kezét végig húzta a kezemen, enyhe fájdalmat éreztem, lenéztem. A kezemet és az egész testemet piros foltok borították. Nem emlékeztem rá, hogy hogyan szereztem őket, de nem is volt fontos. Lehetett volna nagyobb baj is, és most boldogabb voltam, mint valaha, nem ronthatta el semmi. –Sajnálom kicsim.
–Ne kérj bocsánatot. Köszönöm, csodálatos este volt, soha nem éreztem még ilyet, szeretlek Edward.
– Nekem is, nem is gondoltam volna, hogy én is érezhetek ilyet. – elmosolyodott. –De, jobban kellett volna vigyáznom, sajnálom. –nem mondtam semmit, nem akartam veszekedni, nem haragudtam, boldog voltam. –Megyek, csinálok neked reggelit. –felkelt, elindult a ruhás szekrényéhez. Nem bírtam magammal, megmozdultam és mindenem fájt, de ez most nem volt fontos. Ahogy ott állt előttem, muszáj volt. Felkeltem, mögé léptem és átöleltem. Megfordult: –Mit csinálsz? –kérdezte nevetve.
–Én? Semmit. –nevettem, majd megcsókoltam.
–Bella, én nem akarom, hogy megint…bántsalak…én nem akarlak…–kezemet a szájára tettem: –Edward, nem lesz semmi baj…Szeretlek.
Ekkor már nem ellenkezett. Felkapott átrohant velem a szobán, majd végül az ágyban kötöttünk ki, megint. Ez is ugyanolyan csodálatos és szenvedélyes volt, mint az első.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de nem is érdekelt. A hasamat annál inkább, korgott, éhes voltam. Edward elnevette magát. –Azt hiszem, enned kéne.
–Én is azt hiszem. –ránéztem az órára fél 1. Nem vettem észre, ha Edward-al voltam az idő és a tér eggyé folyt össze és nem számított semmi és senki más csak ő.
Felkelt, miközben a ruhásszekrénye felé sétált azt mondta: –Csak semmi hátsószándék–nevetett.
Szívesen rávetettem volna megint magam, de tényleg éhes voltam. Muszáj volt ennem… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
