"Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem." (Bella)

"Jasper? Mit csinálnak a vámpírok egy legénybúcsúztatón? Nem viszitek sztiptízbárba, ugye?" (Bella)

"Az utolsó éjszakám Isabella Swan-ként. Holnap éjszaka már Bella Cullen leszek." (Bella)

"Gyengéden, imádnivalóan csókolt meg. Elfelejtkeztem a többiekről, a helyről, az időről, az ésszerűségről... csak azt tudtam, hogy ő szeretett, hogy akart, és én is akartam őt." (Bella)

"Élvezi a partit, Mrs. Cullen?" (Edward)

- "Feltételezem nem vagy tudatában annak, mennyire teljesen, lélegzetelállítóan gyönyörű vagy ma este. Nem vagyok meglepve Mike ízléstelen gondolataitól. Csalódott vagyok, hogy Alice nem erőltette, hogy nézz bele egy tükörbe.
- "Tudod...eléggé elfogult vagy."
- "Sóhajtott, majd megállt és a házzal szembe állított. Az üvegfal tükrözte a partit, mint egy hosszú tükör. Edward közvetlenül a velünk szemben lévő párra mutatott.
- "Elfogult lennék?" (Bella, Edward)

- "Játszani fogunk. Kő, papír, olló."
- "Miért nem mondod meg inkább ki nyert?"
- "Jó. Remek." (Alice, Edward)

- "Rettenetesen kicsi vagy, hogy ennyire mérhetetlenül bosszantó legyél." (Edward)

- "Engedjetek táncolni a kishugommal. Ez az utolsó esélyem, hogy elpiruljon tőlem." (Emmett)

- "Olyan bűnösnek tűnsz-mintha egy elkövettél volna valamit." (Edward)

- "Akarod, hogy énekeljek neked? Egész este éneklek, ha ez távol tartja a rémálmokat." (Edward)

- "Mit nem adnék azért, hogy legalább most lássam, mi jár a fejedben." (Edward)

- "Úgy leütnélek." (Rosalie)

- "Azthiszem, az agyam már sohasem fog rendesen működni. Legalább csinos vagyok." (Bella)

- "Nem értem. Én ezt nem bírom." (Jasper)

- "Félnem kellene?"
- "Rettegned." (Edward, Bella)

- "Azthiszed megengedném, hogy felöltözz, ha nem így állnának a dolgok?" (Edward)

- "Nem akartunk... öö zavarni." (Rosalie)

- "Milyen elbűvölő lény ő..." (Edward)

- "Hé, akármi, ami boldoggá tesz téged bátyus." (Bella)

"Megtaláltam az igaz helyemet a világban, a helyet, ahová illettem, a helyet, ahol ragyogtam." (Bella)

- "Különleges vagy, ez nem rossz dolog." (Bella)

- "Üdv itthon." (Edward)

A kedvenc mosolyomat láttam. - "Siess vissza hozzám."
- "Mindig." (Edward, Bella)

- "Aro, megkérnéd Jane-t, hogy álljon le a feleségem támadásával?"
- "Még mindig a bizonyítékokat vitatjuk." (Edward)

- "Csakhát... szóval, nagyon hiányoztál, Alice. Ne tedd ezt mégegyszer velem." (Bella)

- "Mostmár tudod." - mondtam könnyedén. - "Senki más nem szeret úgy, mint ahogy én téged."
- "Majdnem igazad van." - Mosolygott, szemei kicsit még mindig szélesebben, mint általában.
- "De tudok egy kivételt."
- "Hazudsz." (Edward, Bella)

- "Ezen még lesz időnk dolgozni." - emlékeztettem.
- "Örökké, örökké és örökké." - mormolta.
- "Ez nagyon jól hangzik." (Edward, Bella)

- "Szeretlek téged." - mondtam neki. - "Mindennél jobban."
- "Én is szeretlek téged, mami." - válaszolta és megérintette a medált a nyakában, amiben egy apró fotó volt rólam és Edwardról. - "Mi mindig együtt leszünk."
- "A szívünkben mindig együtt leszünk." - javítottam ki őt amíg levegőt vettem és nyugodtan suttogtam. - "De majd eljön az az idő amikor el kell hagynod engem."
A szemei kitágultak és az arcomhoz érintette a kezét. A csöndes "Nem" akkor is hangosabb lett volna ha kiáltja. (Bella, Nessie)

- "Hacsak, nem félsz...?" - javasolta Emmett.
Kihúztam magam. - "Te. Én. Szkander. Ebédlő asztal. Most."
Emmett vigyora szétterült az arcán.
- "Öö, Bella" - mondta gyorsan Alice. - "Esme meglehetősen rajong ezért az asztalért. Ez egy régiség."
- "Köszi." - mondta neki Esme.
- "Nem probléma." - mondta Emmett egy ragyogó mosollyal. - "Erre gyere Bella." (Emmett, Bella, Alice, Esme)

- "Rendben Emmett. Győzök és te nem teszel semmilyen megjegyzést a szexuális életemről senkinek, még Rosenak sem. Nincsenek utalások. Nincsenek célozgatások. Nincs semmi."
A szemei összeszűkültek. - "Áll az alku. Ha győzök, az sokkal rosszabb lesz." (Bella, Emmett)

 - "Gyerünk, Bells! Nessie is kedvel engem." - állította.
Megdermedtem. A légzésem megállt. Hallottam a hangok hiányát mögöttem, ami nyugtalan reakciójukat jelentette.
- "Minek... hívtad őt?"
Jacob hátrált egy lépést miközben próbált szégyenlősnek tűnni. - "Nos" - motyogta. - "Ez a név..."
- "A Loch Ness-i Szörny után adtál becenevet a lányomnak?" - kiáltottam.
Azután nekitámadtam a torkának. (Jacob, Bella)

- "Ugye milyen elbűvölő?" (Edward)

- "Annyira fárasztó vagy Jacob. Esküszöm, inkább Leah-val megyek el valahová." (Paul)

- "Mekkora bajban vagyok?" - kérdeztem halkan. - "Hatalmasban." - válaszolt, miközben felém fordult és rám vigyorgott. (Bella, Edward)

- "Egyébként, szeretlek." - "Ezért vagyunk itt." (Bella, Edward)

- "Alice egy megállíthatatlan természeti erő." (Bella)

- "Megérintettem csodásan hűvös bőrét, és tudtam; otthon vagyok." (Bella)

- "Lágyan, imádnivalóan csókolt meg; én megfeledkeztem a többiekről, a helyről, az időről, az okokról... csak arra emlékeztem, hogy szeretett, hogy akart engem, és az övé voltam." (Bella)

- "Jobban szeretem, mint bármit a világon, az életemnél is jobban, és —valamilyen csoda folytán— ő is ugyanígy szeret engem." (Edward)

- "Az én középkorú gyermekem. Szerencsére találtál egy másik idős lelket." (Reneé)

- "Ha nem küldöd ki Edwardot... érte megyünk!!" (Emmett)

- "Találkozunk az oltárnál." - "Én leszek az, fehérben." (Edward, Bella)

- "Senki sem mer majd hétköznapinak hívni, ha ott vagyok veled." - "Talán mert félnek, hogy kiszívod a vérüket." (Alice, Bella)