2.fejezet Rájöttem mi vagy.


   Hazzafelé végig James járt a fejembe.A csókja és...az a látomás.Vajon mit jelenthet.Amint hazzaértem,rákerestem a neten.Nem akkartam hinni a szememnek.Amint láttam az egy.. egy.. Vámpír volt és ráadásul James.Rögtön megértedtem mindint.Hófehér bőr,mámorító illat,sexy külső és nem mindennapi szemek.Igen,James az én "eggyetlenem" vámpír volt.De volt még itt valami.A látomásaim a jövőt mutatják és nem csak James volt benne,hanem egy lány is.Az arcát nem tudtam kivenni.Arra az elhatárosára jutottam hogy nem mondom el James-nek.Vámpír!Na és?Ha szeret nem bánt.Felkaptam a kabátom és elmendtem sétálni hogy kiszellőztessem a fejem.Megint látomásom volt.Mostmár tisztán láttam a kányt.Én voltam az és James.Hatalmasat sikítottam,mikor megláttam,James megtámadott.Összeestem és zokogni kezdtem.
                    

                       - Jól vagy? - kérdezte egyszer egy ismerős hang.Felnéztem és megpillantottam Bellát. - Alice.... Szólj valamit.
                    

                      - Igen,jól vagyok - zokogtam,majd minden elsötétült.

                     - Edward,kérlek segíts,Vigyük Carlisle-hoz.


     Amikor felábredtem egy meseszép házban találtam magam.
                     - Hol vagyok? - kérdeztem a mellettem ülő Bellát.
                     - Nálunk.Carlisle megvizsgált.Mi történt?Amikor megtaláltalak zokogva ültél a földön.Megkértem Edwardot hogy hozzunk el és Carlisle vizsgáljon meg,de nem talált semmit,csak nyugtatót kaptál.Elmondanád nekem hogy mi történt?
                     - Megísmertem valakit.James-nek hívják és volt egy látomásom.Ezt még csak te tudod,de én a jövőbe látok.
                     - Ezzel nincs semmi baj! - mondta ki határozottan,mintha ez természetes volna. - Mit láttál a látomásban?
                     - Hogy James....  - nem tudtam folytatni.Zokogni kezdtem.
                     - Megtámadta.James megtámadta.
                     - Ezt meg hogyan?- kérdeztem,miközben letöröltem a könnyeim.
                     - Tudod Alice,nem csak te vagy ilyen.Edward gondolatolvasó - felelte Bella.Meglepődtem.
                     - Hogy mi? - rájuk nézztem, és akkor... - ÚR ISREN - sikítottam - Ti is vámpírok vagytok,mint James.
                     - Tessék? - kérdezték egyszerre. - micsoda James?Az nem lehet!!!
                     - Inkább ti mik vagytok - válaszoltam - Szóval ezért!
                     - Mi ezért? - kérdezte Bella,mert ekkora Edward már magunkra hagyott.
                     - A bőröttök,a szemet.Mint James-é,vagyis még sem.James szeme vörös,de a tietek arany.
                     - Azért mert James emberi vérrel táplálkozik, mi peddig állatival.
                     - Bella,kérlek,mesélj James-ről.
                     - Akkor kezdődőtt mikor megismertem Edwardot.Megtudtam hogy mik ők és elvittek Basketball-ozni.Nagyon élveztem.Majd jött James,aki egy vadász.Megérezte hogy én még ember vagyok és így mennekülnöm kellet.Látad már a sebet a csuklómon?
                     - Igen!Hogy szerezted?
                     - James megharapott.
                     - Szóval ezért lettél ez? - mutattam rá.
                     - Nem.Edward kiszíta a mérget, csak utána lettem vámpír.Edward változtatott át.
                     - Tehát James nem... nem szeret? -makogtam.
                     - Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de kenni csak táplálék vagy.Játszik veled - mondta szomorú hangon. - Most pedig gyere.Szedd össze magad.Ott a fürdő.Utána bemutatlak a családnak.
                     - Bella!Mért vagy hozzám ilyen kedves?Megse érdemlem.
                     - Ugyan,Alice! - mosolygott. - Gyere,menjünk. - elkisért a fürőig, ahol megfésülködtem s helyre tedtem a könnyes arcom.
                     - Kész vagyok! - jöttem ki az ajtón.Kézen fogott és bevitt a nappaliba.
                     - Ő itt Alice - mutatott be Bella.
                     - Jobban vagy?Carlisle-nak hívnak.Én vizsgáltalak.Ő pedig Esme.
                     - Igen,kösszönöm,jobban vagyok.Jó estét.
                     - Szia Alice - kösszönt Esme. - Gyerekek?Hol van Jasper?
                     - Itt vagyok - felelte egy hang.Hátrafordúltam és egy gyönyörű arcot pillantottam meg.


         Jasper szemszöge.
 

                     Egy gyönyörű,manó szerű lány fordult felém.
                      - Alice-nek hívnak - mondta.
                      - Jasper -fogtam vele kezet - gyönyörű vagy! - nem is vettem észre hogy ezt hangossan kimondtam.
                      - Öhmm.... Köszönöm - morogta és teljesen elpirult.
                      - Esetleg mi is bemutatkozhatnánk,vagy csak te létezel? - szolt mogorvan Rose.
                      - Persze.Alice ők itt Rosalie és Emmett.
                      - Sziasztok - köszönt nekik - Am Jasper,olyan ismerős vagy. -mondta.
                      - Én?Pedig még nem láttalak.
                      - De én igen.Egy látomásomban.Tudod elég furcsa,de látom a jövőt és te is benne voltál, bár akkor még az arcod nem láttam,de mostmár tudom hogy te voltál.
                     - Egyáltalán nem furcsa.Ennél a családnál nincs fúrcsább.Edward gondolatolvasó,én az érzelmeket tudom irányítani,Bellát pedig egy pajzs védi az erőnktől,de valamit nem értek.Hol és hogyan láthattál engem?
                     - Erre inkább nem válaszolnék - pirult el ismét - de van mégegygond.Holnap 2-kor találkozóm van James-el....