2.fejezet .Tudom mi vagy!



           Ott volt ő.A falnak támaszkodva várta hogy kimenjek.
                - Milyen volt a tesi óra?Szegény Mike Newton,rögtön a balesetire kelett mennie.Beszélnem kéne a tanáral hogy ne engedjen lapdához - mondta elég gúnyosan.
                - Ezt...ezt meg honnan...?Mindegy,az csak egy véletlen baleset volt.Kelet neki a fejét pont a kosár palánk alá tennie?
                - Mondjuk igazad van!De gondold csak át,ha nem oda teszi,akkor nem csak beszakadt volna a feje,de szinte le is eset volna a helyéről. -vigyorgot,majd oda jött hozzám és átölelte a vállamat.
                - Vigyázz,még a végén a te fejed bánja - vigyorogtam,de eszem ágában sem volt kiszakadni az öleléséből.Inkább élveztem a pillanatott.
                - Gyere,szálj be - nyitotta ki nekem a kocsoajtót mikor odaértünk.
                - Mégis hova viszel?Még van három órám!
                - Egy kis lógás nem árt. -mosolygott,majd betesékelt és ő is beült.
                - Mostmár elmondanád hogy havá viszel?
                - A vízeséshez -válaszolta.

        *   *   *

         Amikor oda értünk és kiszáltunk,egy gyönyörű vízesést láttam meg.
                - Mégis mit akkarsz itt csinálni? -kérdeztem kiváncsian - mindjárt elered az eső
                - Az nekem csak jó -morogta,majd megáltam - Mi az?
                - Tudok rólatok valamit.
                - Mégis mit? - kérdezte és próbálta elnyerni a keserüséget,de nem tudta.
                - Hogy mik vagytok! - ,még jobban elsápadt,pedig eddig is elég fehér volt.
                - Edward,kérlek válaszolj, " Hány éves vagy?
                - 17.
                - És mióta vagy már  17?
                - Egy ideje" - válaszolta és mostmár teljesen biztos voltam benne hogy mi ő.
                - "Tudom mi vagy". -habogtam az idegeségtől.A szívem csak úgy vert.
                - "Mond ki,hangosan,mond ki.
                - Vámpír.
                - Félsz tőlem?
                - Nem "  -feleltem,(a szivem ismét normálisan vert)és most az egyszer igazam volt.Ugyanis már rég tudtam a vámpírok létezéséről.Jacob mesélt róluk,mikor rájöttem hogy ő egy vérfarkas.
                - "Akkor tedd fel a legfontosabb kérédt,mit eszünk mi.
                - Te  nem bántasz engem.
                - Ezt honnan veszed?"
                - Jake mesélte hogy van olyan vámpír,aki vegetáriánus.
                - Ebben igaza van a kis korcsnak,de azt honnan veszed hogy én ilyen vagyok?
                - A szemed -mondtam ki határozottan - Ha emberi vérrel támplálkoznál vörös lenne,de neked aranyszínű.
                - Mit mondott még rólunk az a korcs?
                - Semmit!
                - Persze!Akkor honnan tudsz rólunk ilyen sokat?
                - Könyvek.
                - És te azt gondolod hogy a könyvekben igazat írnak?
                - Eddig úgy néz ki!Igaz az hogy ireálisan gyorsak és erőssek vagytok.Igaz az hogy a bőrötök hófehér és jég hideg - ahogy ezt mondtam egyre közelebb jött hozzám és átölelt.Akkadozva kaptam levegőt.
                - Folytasd - mondta miközben a nyakamat cirogadta ajkaival.
                - Soha nem esztek vagy isztok és a napfényt is kerülitek - lihegtem - Csak azt nem értem miért.Jake szerint  nem porhadtuk hamuvá,mint a könyvekben írják. -mondtam mire ő ellökött magátol.Hatalmasat koppantam mikor a földre értem.
                - Na!! - visítottam - ezt meg mért kellet? -kérdeztem miközben próbáltam felvakarni magam.Nem sok sikerrel.
                - Szóval nem érted hogy mért? - kérdezte,mit ne mondjak elég mogorván. - Gyere - felrántott mikor látta hogy nem boldogulok.
                - Áu! Mégis hóvá? -kérdeztem miközben húzott magával. - Hé,állj má meg,azt hiszem eltörted valamimet. -amikor ezt meghalotta felémfordult.
                - Pattanj fel a hátamra.
                - Mégis minek?Ha?A nyakamat is el akkarod törni?
                - Jó poén!Inkább fogd be és mász! - majd amikor látta hogy hezitálok felrántott a válára. - Szerintem csugd be a szemed -mondta majd elindult,velem a hátán.
 

       *   *   *

         Amikor odaértünk és letett,retentő roszul éreztem magam.
                - Edward?Azt hiszem,mindjárt ide hányok.
                - Nem megmondtam hogy csugd be a szemed? - mosolygot majd odajött  hozzám és az ajka szinte már majd nem az ajkaimat érintette.Zihálni keztem,mert egyszerüen annyira mámorító volt az illata.Amikor ezt Edward észrevette(Pedig már majd nem megcsókolt) gyorsan elhajolt előlem.
                - Ugye nem akkartad kidobni a taccsot? - láttam hogy megrémült.Azt hitte,kap egy kics vacsit.Szegénykém éhesen távozik.Hogy tudom sajnálni.
                - Nem de haennyire éhes vagy talán megoldható. -mosolyaogtam mire ő is elmosolyodott.
                - Gyere.mutatni szeretnék valamit -én pedig némán,kéz a kézben kisértem Edwardot egy sziklához.Majd amikor el akkart engedni hirtelen meg ragadtam a kezét.
                - Csak mond hogy nem azt akkarok mutatni hogy hogyan loccsansz szét.
                - Bella,kérlek én már nem tudok meghalni.Ennél jobban nem.Nem akkarok leugrani csak meg akkarom mutatni milyen vagyok napfényben.
                - Edward csak még egy perc.. - még jobban magamhoz húzztam ,majd megcsókoltam.Ez volt életem legmámorítób csókja.Amikor elhúzodtunk egymástól,Edward még nyomott egy puszit a homlokomra majd kisétált a sziklára,kigombolta az indjét és felém fordult.Elkápráztatott a látvány.Úgy csillogott mint a smarag.
                - Ez gyönyörű.
                - Grrr. - mordult fel - de neked hiszek SZERELEMEM! - azt mondta hogy Szerelmeme.Jézus,majdnem elolvadtam.
                - Azt ....... Azt mondtad Szerelmem?
                - Igen.
                - De... - nem várta meg hogy befejezzem,hanem pillanatok alatt ott termet és már csak annyira lettem figyelmes hogy szenvedélyesen megcsókol.
                - Igen,azt mondtam hogy szerelmem,mivel szeretlek Bella,nem tudom tovább titkolni hogy nem bírom nélküled.Ha nem vagy velem nem bírok magammal,azonal látni akkarlak.Éjszakánként gyakran belopózok az ablakon át hogy láthassalak és nézhesem milyen angyalian alszol.
                - Szóval nem álmodtam - mormoltam,szinte magamban,de ő még is meghallotta.
                - Nem kedvesem.Nem álom.Én vagyok az aki éberen őrzi az álmod.Már rég óta el akkartam mondani mit érzek.
                - Akkor mért nem tetted?
                - Két ok végett:az egy-,mert azt hittem te nem így érzel irántam,kettő,-féltem hogy megrémiszt ami vagyok.
                - Pedig én az első  pillanadtól belédszerettem.És abszolút nem félek tőled,mért tenném?
                - Mert veszélyes vagyok rád Bella -Mondta ,majd elhúzodott. -bármikor meghalhatsz melletem.
                - Akkor halok meg ha nem vagy velem - feleltem és megpróbáltam magamhoz húzni.Nem sok sikerrel.
                - És mi van azzal a korccsal?
                - Egy,-Jacob nem korcs.Kettő -,Én.. én nem szeretem és három.... Úr isten el fogok késni.
                - Mégis honnan?
                - Találkozom van Jake-el.
                - Hülye veszet korcs -mormolta.
                - Eltudnál vinni La push-ba? -kérdeztem mert valahogy nem volt kedvem elgyalogolni Forks másik végébe.Nem is értem mért.
                - Csak annyit tehetek érted hercegnőm -mormolta a fülembe,amikor oda jött hozzám és átkarolt - hogy elviszlek a határig.Bár..... - várt egy kicsit majd folytatta  -  Én jobban örülnék ha velem lennél és nem azzal a ....
                - Edward,szerelmem,kérlek.Muszály vele  beszélnem.El kell neki mondani hogy mit érzek irántad és hogy vége.
                - Ez esetben állok rendelkezésére kishölgy -meghajolt elöttem,majd a hátára kapott és vitt ,egészen a kocsiig...

"Részlet a Twilightból